Falusi Turizmus

A Vasi Hegyháton megbúvó, 360 lelkes vadregényes erdők övezte falu a 8-as főútról könnyen megközelíthető. A nevében szerepelő Széplak szó (kora középkori írásmódban "Szyplek") földesúri lakóhelyet, udvarházat jelent. A XVIII. századtól a bárói rangot viselő Mikos család volt a település birtokosa, akik saját nevükkel toldották meg a község középkori nevét.
A falu környezetében található erdőségekben ma is gazdag vadállomány él, az apróvadak mellett, főként szarvasok, őzek. A vadászok, természetbarátok, bakancsos turisták mellett a horgászok és a nyugalmas, tiszta, tavi fürdőzésre vágyók is ideális helyszínt találnak a közelben.
A falutól mindössze néhány km. távolságra találhatók - a közigazgatásilag már Hosszúpereszteghez tartozó - „Szajki tavak”, amelyek Vas megyében a legkedveltebb üdülőhelyek egyikének számítanak.

Komoly turistaforgalmat bonyolítanak és ezáltal Mikoszéplakra is hatással bírnak. 1931-ben a közeli Csörgető patak vizét völgyzáró gátakkal duzzasztották fel, így alakították ki az összesen 11 tóból álló tórendszert. Közülük ma egy fürdő és több horgásztó is fogadja a vizek szerelmeseit. Gondozott, tiszta környezetben, hatalmas árnyas fák, kempingek, vendéglátóhelyek várják a pihenni, kikapcsolódni vágyókat. Szálláslehetőség van Mikosszéplak felújított turistaházában is, amelyet a helyi önkormányzat üzemeltet.

A falu egyik legfőbb nevezetessége és egyben fájó kulturális öröksége a mikosdi kastély. A Mikosdpusztán álló egykori Mikos-Zierer kastély sajnos nem kerülhette el a magyar kastélyok egyik legméltatlanabb bánásmódját. A tulajdonos-váltások, majd a háborús évek alatti megszállás a teljes kifosztáshoz vezettek. Később gyermeküdültetésre hasznosították, majd ez a funkció is megszűnt az épületben. A gazdátlanság, a rendezetlen tulajdonviszonyok a leépülés folyamatához, a leromlás állapotához vezettek. Napjainkban egy cég tulajdonát képezi az üresen álló, rendkívül rossz állagú épület, amelynek megkezdett felújítása is félbemaradt.

Dr.Virág Zsolt kutatásai alátámasztják, hogy a mikosdi kastély egyike volt a régi vármegye legszebb, legfényesebb úri lakainak. „A rezidenciában a századforduló táján gazdag és rendkívül értékes berendezés volt, az épület belsejét nagy műgonddal választott festmények és faragott bútorok díszítették; az ajtószárnyak szintén faragottak voltak, a kilincsek is egyedi szobrászati mintázással készültek. A kastély velencei tükrei és az ebédlőben sorakozó meisseni porcelán étkészletek értékét megbecsülni is nehéz volna. A parkot két méter magas téglakerítés vette körül; ezen a kerítésen két romantikus stílusú kaput emeltek, az egyik mellett erdészház, a másik mellett kertészház, kocsiszín és lóistálló állt. A kastélyparkban több pavilon és vadászlak is épült, illetve egy öt holdas szőlőskert is tartozott hozzá. A későbbi - másik névadó- tulajdonos, Zierer Vilmos bécsi bankár a 2155 katasztrális holdas birtokot mintagazdasággá fejlesztette, ekkor burgonya nemesítéssel is foglalkoztak Mikosdpusztán és itt alakították ki a Dunántúl első mezőgazdasági öntözőrendszerét. A II. világháború végén orosz csapatok szállták meg a kastélyt, amelyek még 1946 nyarán is benne állomásoztak, komoly károkat okozva ezzel az épületben. Az államosítás után először párt és szakszervezeti oktatási központot alakítottak ki a kastélyban, majd 1956-tól SZOT-gyermeküdülőt helyeztek el falai között. Ekkor részben át is alakították az épületet, a melléképületeket pedig lebontották. Az angol stílusú tájképi kastélyparkban a tölgyek mellett ezüstfenyők, jegenyefenyők, simafenyők, hársak, bükkök, platánok állnak, a kastélyhoz vadgesztenyesor vezet fel. A parkban ma is látható egy lóhere alakú szökőkút és egy fürdőmedence maradványa. A tó mára kiszáradt, a kastély közelében egykor több forrás is fakadt.”

A falu történetének, legendáinak kiváló ismerője a helybeli Szakály István bácsi, akinek az elbeszélései, visszaemlékezései forrás értékűek a múlt kutatásában. A faluban szokatlanul nagy számban találhatóak a megőrzött, valamikor hálából, tiszteletből állított keresztek. Szakály bácsi minden állított emlékkeresztről konkrét információkat őriz. /ki állítatta, miért, kinek a birtokán áll./ A faluban aktív kisközösségek, baráti társaságok is segítenek életben tartani a még ma is élő legendákat, amilyen pl. Sobri Jóska alakjához és a valamikori virágzó színjátszó kultúrához kapcsolódnak. Sobri Jóska – Papp József – családja itt élt a közeli Endrédpusztán, Mikos báró szolgálatában. .” Érdekesség, hogy a helyi könyvtárban őrzik a Sobri életét bemutató legteljesebb magyar kiadvány egy példányát.

Az egykori betyárvilág emlékei, tovább élő hagyományként, ma is jelen vannak a térségben.
Mikos (II.) János (báró Mikos Ede fia) képzeletét is megragadták a sobri legendák. “Sobri Józsi Amerikában” címmel még színdarabot is írt a híres rablóvezérről, s azt szombathelyi műkedvelőkkel elő is adatta. A falu polgármestere is felidéz egy legendát: „ Sobriék a Győr-megyei Soborról költöztek ide. A kastély lakói pedig maguk is szerették volna látni egyszer a betyárt. Sobri ezt megtudva, hívatlanul megjelent egy előkelő mulatságon a kastélyban,, ahol összeszedte az ékszereket mindenkitől, majd bemutatkozott, mondván: „én vagyok a Sobri”. Azután visszaadta a tulajdonosoknak az ékszereiket, bizonyítva ezzel gavallérságát”.

Az idelátogató vendégek is megismerhetik a Sobri legendát és más helyi történeteket, főként a falu idősebb lakóitól. Megkóstolhatják a helyben jellemző tájjellegű ételeket is, mint pl. a mag-kakas gulyás, vadpörkölt, dödölle, parasztrétes, vagy a vargányás ételek. Hagyományos helyi étel a sültkáposzta és a disznóvágás is újból gyakori a faluban. A disznótoroshoz is illik a hagyományos helyi étel, a sültkáposzta. A közkedvelt és egyre népszerűbbé váló medvehagyma számára itt kiváló termőhelyek találhatók, de a tüskéskörte, vadkörte is megterem. A medvehagyma termőhelyre, a virágzás idejére akár bio - méhészeti tevékenységet is tud fogadni a település.
A mai tevékenységek között már számon tartják az évek óta elterjedt „lomizást”. A házaknál, udvarokban a főként Ausztriából származó használt cikkek, lim-lom értékesítését nevezik így sajátos helyi szóhasználattal. Ki-ki alkudhat, turkálhat kedvére a falusi „házi bolhapiacokon”.

Az utazók egy élhető, emberi léptékű, rendezett falut, kedves, vendégszerető embereket, szép környezetet találnak, amire vigyáznak és büszkék a mikosszéplakiak.